ezo

Az amerikai őslakosság monda- és mesevilágában is vannak sárkányok, sárkánykígyók, különböző sárkányszerű lények. Hogy ezek eredete még szibériából jött-e velük sokezer éve, vagy csak a helyi állatok kapcsán alakult-e ki, nem tudni. Egyes ábrázolások kísértetiesen hasonlítanak a szibériai sámánisztikus ábrázolásokra, így nem zárható ki a hozott eredet sem teljsen. Ne feledjük azonban, hogy főként Amerika középső sivatagos, szubtrópusi, illetve trópusi vidékein igen sokféle kígyó és gyík él, amelyek közt vannak igencsak veszélyesek is, így érthető lenne az ő isteni mivoltuk, mérgük vagy erejük okán félelmetességük, szimbólummá válásuk.

A legismertebbek a mexikói tollaskígyók, de nem merül ki ebben a típusban Amerika sárkányvilága.
Észak-Amerika indián legendáiból:
Gaasyendietha egy seneca indián hitvilágban lévő sárkány, folyókban és tavakban él, képes tüzet okádni, s ráadásnak tűzcsóván közlekedni az égben. Valószínűleg meteorok láttán, esetleg földet érő meteoritok okozta tüzek kapcsán keletkezhetett mítosz.

Piasa

Piasa szintén északi elterjedésű, a Mississippi völgyében élő illini (Illinois állam névadói) indiánok istene. A teste hüllőszerű, bátor, mint a puma, emberfeje van éles és hegyes fogakkal, pikkelyes a teste, hosszú a farka és a fején szarvasagancsot visel, egyes ábrázolások madárlábbal, saskarmokkal és tüskés szárnyakkal mutatják. A Mississippi melletti barlangban élt, embert evett, felrepült a folyóvízből s a közelben lakókat támadta meg. E cselekedetének egy hős törzsfő és húsz edzett harcosa vetett véget, kicsalogatták a barlangból és mérgezett nyilakkal ölték meg. A fehér felfedezők számos folyómenti sziklán és barlangban találták meg a kőre festett vagy vésett képmását.
Apacs mesék közt szó van egy csapat vízi sárkányról, akiket egy kíváncsi prérifarkas megles, amint azok berepülnek a folyóba, a prérifarkas utánuk ugrik, de a sárkányok vezére kikergeti a partra, s végül nem tudja meg, miért szálltak azok a vízbe.
Szintén észak-amerikai monda, amelyben egy szarvas kígyó szerepel, aki mély vízben él, egyik szarva kék, másik vörös, mindenkit felfal, s ha elfogják, a teste elég - de a szíve gyógyszerként használható. Ellensége a Mennydörgésmadár, akivel ha csatáznak, igen heves zivatarok pattannak ki.

Chaakc (Chac)vízben élő, pikkelyes testű, hosszú orrú (madárcsőrű), krokodilfejű, harcsabajusszal ékes, kígyótestű lény, aki esőisten volt. Ha esőt akartak az emberek, áldozniuk kellett Chac-nak. Chac a száraz évszak idejére öregemberré változott, az esős évszak idején pedig esőt hozó sárkánnyá.

Kinich Ahau maja napisten, akit gyakran égi sárkányként ábrázolnak. Kukulkán a közismert Tollas Kígyó (Quetzalcóatl) kígyó-madár-ember kiméra, szintén belefér a sárkány típusába.

Sokféle sárkányszerű ábrázolással találkozhatunk a faragványokon, ilyen pl. a sokszor két kígyófejjel, madárszárnyakkal ábrázolt Itzamná, aki égbolt-isten volt. Sárkánykígyó-szerű istenek voltak a legfontosabb istenek, a kukorica, az alvilág, az égbolt, az eső, a vér, a föld, a féfierő istenei.

Az inkák kétfejű sárkánya Amaru volt - neve kecsua nyelven sárkányt jelent. Tupac Amaru, az utolsó inka uralkodó neve Sárkányok Ura. Amaru sokszor szivárvány képében jelenik meg, s ő felel az esőért, harmatért, ködért. Amaru forrásokban, föld alatt lakik, s ha esni kezd az eső, egfik fejével szivárványként felkúszik az égre, míg másik feje a föld alól szívja fel a vizet. Az inka időkben Cuzco városában egy börtönt tartottak fenn, ahol a síkvidékről "importált" boákat tartottak, s a foglyokat közéjük vetették, aki 3 napot túlélt, azt szabadon bocsátották, mivel az istenük megbocsátott neki. Több regében szerepelnek, a vetélkedő, vagy harcban álló uralkodók sokszor amaru-kígyókat küldenek egymás ellen harcolni. Amaru képes volt átalakulni jaguárrá vagy rókává. A figura már az inkák előtti időben is ismert volt, moche kerámiákon is megtalálni. A pre-inka civilizációkban a kétágú kígyónyelv a folyók, patakok szimbóluma volt.

Brazíliában egy Boitatá (Mboi tatá) nevű sárkányt ismertek. Tupi nyelven tüzes kígyót jelent a neve. A legenda szerint ez a sárkány barlangjába rejtőzve túlélte az özönvizet, majd kibújt a barlangból és a tetemeket felfalta, majd amikor elfogytak a tetemek, nekiállt vadászni állatokra és emberekre is. Nappal szinte vak, de éjjel kiváló a látása. Gyakran bukkan fel mocsárban (ahogy pl. az anakonda is), jelenlétét lidércfények jelzik. Képes repülésre is, és ha az égen repül, fénylő, tüzes nyomot hagy - mint a meteorok. Néha a villámlással is őt azonosították.

Caicaivilu és Tentenvilu

Chilében két sárkány lakozik, Caicaivilu tengeristen és Tentenvilu földisten, akik egymás ellenségei. A sárkányokat néha a szokásos kígyóformában ábrázolják. Caicaivilu örök idők óta az óceánban élő szörnyűséges tengeri sárkány, fülszerű nyaktarajjal, hatalmas szemekkel. Caicaivilu okozza a tengeri viharokat, a szökőárakat, pusztítva a földet, de ő vezérli a tengeráramlatokat is. A legenda szerint Chile földje úgy keletkezett, hogy a másik isten, Tentenvilu egy tengeri farkas képében felébresztette a tengerfenéken alvó Caicaivilut, akivel iszonyú harcba keveredett, majd legyőzte a sárkányt, aki felismerve vereségét visszamerült az óceán fenekére, s ahogy lehuppant a fenékre, ettől emelkedett ki Chile.

Tentenvilu földistenként óvó szerepet kapott, bár ő okozza a földrengéseket és a vulkánokat is ő hozta létre, feladata, hogy a földön élő embereket és minden élőlényt megóvjon a vizek haragjától. Azért hozza tehát létre a vulkánokat, hogy ősi ellensége, a tengeri Caicaivilu fölé magasodó csúcsokon menedéket nyújtson az embereknek.

vissza a címoldalra







ezolemi.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!